Több mint 40 éve végeztem el az orvos egyetemet
Budapesten, és 1970 óta vagyok reumatológus szakorvos. Ezekből a
tényekből két következtetést lehet levonni:
-
nem vagyok már fiatal,
-
volt időm gyakorolni a szakmát.
Az első 8 évemet az ORFI-ban (Országos Reumatológiai és
Fizioterápiás Intézet) töltöttem, és – szerencsémre – kiváló
klinikusoktól tanulhattam meg a szakmát.
1974-től 2007-ig, tehát 33 évig dolgoztam a Kútvölgyi Kórház
Rendelőintézetében (valaha Központi Állami Kórház, jelenleg
Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb), 1982-től, mint a
Fizioterápiás Osztály vezetője. 10 évig irányítottam az
Oszteoporózis Centrumot is.
Mint minden reumatológus, foglalkozom a heveny és idült mozgásszervi
kórképekkel a nyakfájástól a podagráig (a láb I. ujj /öregujj/
köszvényes gyulladása). Ez azt jelenti, hogy a nyak- hát- és
derékfájás, a váll, csukló, kéz kisízületi, térd és csipő fájdalmak
okának kiderítése és a kezelése a fő profilom.
Az elmúlt 15 évben behatóan tanulmányoztam a csont anyagcsere
betegségeket, melyek közül a leggyakoribb a csontritkulás. A
csontritkulás következménye a csont törés, mely fájdalmas,
hosszadalmas és gyakran maradandó károsodással jár, nem ritkán
halállal. Miután igen gyakori megbetegedésről van szó, (Magyarországon
közel 1 millió emberrel lehet számolni), nagyon fontosnak tartom a
korai diagnózis felállítását és a megfelelő terápia alkalmazását. A
betegek együttműködése döntő fontosságú egy ilyen élethosszig tartó
betegségben, ezért 10 éve vezetek beteg klubot, és a Revita
Rendelőben is folytatom a beteg-képzést. Ugyan ezen okból vállaltam
el az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete (OBME) alelnöki
tisztét. Természetesen tagja vagyok a Magyar Reumatológusok
Egyesületének, a Magyar Menopauza Társaságnak és a Magyar
Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaságnak.
